személyi kultusz

90 éves korában elhunyt a 2001: Űrodüsszeia írója (The Sun) Sir Arthur Charles Clarke.

Nem vagyok túl aktuál, de most érett be a téma (nálam): TAXIDERMIA magyar film Rendező: Pálfi György Írta: Ruttkay Zsófia, Pálfi György, Parti Nagy Lajos novellái alapján.

Fizikailag és konkrétan kevés film vágott ennyire fejbe eddig, talán a szarevés Pasolini Salojában. Ennek ellenére és ezzel együtt nagyon ütős film, ahogy a honlapja is - nagyon meg van csinálva. És - akárki akármit mond - ez azért egy filmnél (is) alapvető. Nem akarok kritikát írni, mert 1) 1001en megtették 2) hogy jövök én ahhoz 3) nem tudok tőle eltávolodni; csak rögzítem, hogy majd ha nem csak öreg leszek, de szenilis is, tudjam, hogy egykor gondoltam is valamit.

Tegnap este a DunaTv műsorán beesett egy letaglózó film (vagy csak a hangulatom volt épp lataglózandó?). Mindenesetre nagyon bejött. A filmet Tar Sándor novelláíból maga az író írta filmre. Tar - bár asszem kiderült róla is, hogy "ügynök" volt - de ez nem kissebbíti egyedülálló irodalmi értékét, ahogy Vikidál Gyulából sem csinált az "ügynöksége" művészt. Milyen hülye szó is ez az ügynök má' (ahogy Alföldi Róbert mondaná a 7i 7esben) - az ember azt hinné kishazánk a jamesbondok eldorádója, nem pedig eldarálója. Na szóval: Egyszer élünk - mág Steiner "viva" Kristóf is feltűnik benne mint szakmunkásképzős teenager love machine. Színes magyar játékfilm, 91 perc, 2000 / rendező: Molnár György / forgatókönyvíró: Tar Sándor / zeneszerző: Dés László (ezért vagy ennek ellenére - mert mi tagadás filmzenében volt már pár nagyon mellé nyúlása - nagyon korrekt jazz szól egész idő és az örök magyar falu képei alatt) / operatőr: Kardos Sándor / vágó: Sellő Hajnal / Szereplők: Szarvas József, Básti Juli, Galgóczi Gáspár, Hajdu Szabolcs, Nagy Ilona, Vass Teréz, Orosz Lujza, Gáspár Sándor, Börcsök Enikő, Papp Zoltán, Csomós Mari, Dengyel Iván, Fülöp Zoltán, Létay Dóra, Csere Ágnes, Karalyos Gábor, Galkó Balázs, Czintos József, Hajdu László, Nagy Alfréd. Szarvas József amúgy is egyik nagy kedvencem, Básti Juli meg nagyon hozza a falu epilepsziás, piás kurvája figurát. Gáspár Sándor filmekben nem túl bőséges eszköztára ehhez az alkoholista, ám érzéketlen lelkületű művezetőre tökéletesen szükséges és elegendő. És ott van Hajdú Szabolcs gyengeelméjű gazdálkodása, románca az egyszeri parasztasszonnyal, gyűlölete és szeretete - és még ő a legnormálisabb! A film a mai magyar világ kis szelete trágyaszagú hangulattalanságának bemutatásával - a sínekre fekvő bolond és süket magány - erről az egész katyvaszról tökéletes metaforát mutat anélkül, hogy direkt lenne. Ilyenek vagyunk (vagytok?) magyarok. Lúzerek és balfékek. Még a "sikeresek", "normálisak" is. Vagy legfőképp azok. A Las Vegas presszó előtt a lovát sörrel itató fuvaros nagy lelkisége. (A kocsmák földespadlójú szürreálája.) És boldogtalanok és azok is maradtok (maradunk). A két mentsvár - ahogy a büdös ágyában haldokló öreg néni megfogalmazza - a szerelem és az ital... na, ebből is baszás és bebaszás lesz csak. Mág a két rokonszenves és bájos kamaszlány sem tud ebből a körből kitörni - elég egyértelmű, mibe viszi a nagy amerikai autó a nagyobbik leányzót. "Ilyen utca nincs még egy. Itt még a lovak is sört isznak. Komoly hely. Ennek az utcának bolondja is van, aki meghalni a legszebb ruhájában mindig a sínekre fekszik, és bögrecsárdája is van. Nem is igazi utca, ahol bögrecsárda nincs. Ilyen utca nincs még egy. Vagy nagyon sok van, faluszéleken, városok kültelkein talán mindenütt. Ugyanúgy élnek itt is, mint máshol a világon, szeretnek, gyűlölnek, esznek, isznak, vágyakoznak, múlatják a rájuk szabott időt. A különbség mindössze annyi, hogy ez a mi utcánk, amit lehet, hogy csak én szeretek Mindenestől." írja Tar Sándor. Mellesleg én nem szeretem, mármint ezt az utcát, de hát így jártam. Teccettem volna Ausztráliába születni. A vége szerintem nagyon ütős: a vagy 6-7 éves kisfiú is fellázad a nyomorék apja ellen, nem bírja már elviselni az örök vesztes képét, saját maga felnőttkori tükörképétől fél benne, lerúgja a tehervagon platójáról, és elviszi a vonat a kiskrapekot. Viszi vissza ugyanabba az utcába. A 31. magyar filmszemlén a legjobb forgatókönyv díját kapta és Szarvas Színészi különdíjat. A film "őszinte hangvételével elkerülte a banális tragikum, vagy a nyomorában is vidám falusi sztereotípiáit, és remélhetőleg mérceként és útmutatóként szolgál majd további művek számára." Földes András - index.hu

(mellékszál: Steiner Kristóf a forgatásról "- A legnagyobb cikim eddig az volt, amikor az Egyszer Élünk című film forgatásán egy meztelen jelenetben szerepeltem egy lánnyal. Éppen felvettük az amúgy is zavarba ejtő pillanatot, amikor egyszer csak leállt a kamera, és szóltak: ÁÁÁáááálj, Kristófnak van egy pattanás a fenekén.:-DD De a legrosszabb csak ezután jött: le kellett alapozni ott, mindenki előtt." - habostorta.hu)

JAMÓN JAMÓN 1992 Rendezte: BIGAS LUNA Penélope Cruz a tortilla angyala. Tetszenek ezek a spanyol filmek, ez a lepattantság, amiből - szembe a miénkkel - mégis van kiút. Zanza: José Louis, egy gazdag alsógatya-gyáros család önállótlan, ám sármos fia teherbe ejti a gyönyörű és nehézsorsú spanyol lányt, Silviát. A fiú élveteg manager típusú anyja, aki nem tudja elfogadni egy prolilánnyal, egy - igaz kényszervállalkozó (férj el, 3 leánygyermek, neve: Carmen) - kurva lányával való házasságnak a gondolatát, felbéreli a falu nagyfarkú, torrádor álmokat dédelgető bikáját, a Conquistadores sonkával foglalkozó - s azt fokhagymával bőségesen fogyasztó - Rault, hogy csábítsa el a lányt. Miközben Silviával egyre jobban belemelegednek a szerelmi viszonyba, José Louis bővérű anyja is megkívánja a gatyacastingon is jól szereplő machót. Arról nem is beszélve, hogy a később megcsalt fiú bánatában Silvia bordélyházként funkcionáló bárt üzemeltető anyjánál keres vigaszt, akihez addig is jócskán eljárt. A szenvedélyes együttlétekkel tarkított szerelmi sokszögben - a fiú apja is felgerjed Sliviára - a spanyol forróvérűség végzetes és szimbolikusan groteszk sonkaviadalba torkollik. "A szürreális Bigas Luna az évszázados spanyol kulturális-szexuális hagyomány ellen lázad, akár Dalí, Bunuel vagy Almodóvar." (Bikácsy ) anya és lánya

Tubica Cézár Apokalipszis itt és most - A realista groteszK Pari Nagynál néha ugyan szürreális publicisztikába hajlik, de végül irodalom marad - maszatos tükör a a padláson: nézegethetjük magunkat benne. Érzékletes képe korcs kis Magyarországunknak. Vigyázzatok a levegő és ideológiák patkányaival, mert már a spájzban és a tévében is ott vannak. Parti Nagy Lajos érzi a lényget és megírja, bár nem kellemes olvasmány - Hősöm tere - Szegeden Dóm tere és Aradi vértanúm tere, mindjárt október 6-a van. VILÁG PALOMISTÁI EGYESÜLJETEK! (Dübörögnek a paták, a paták, a pszichopaták!) "mimimimimimi mimimimimimimi mi mozog a zöld leveles csipkebokorban?" - bármilyen indulóra menetelve tönkre lehet tenni az embert és a világot. Képesek vagyunk rá, képesek vagytok rá. Mit gondol egy német?
A Tisztabúza ékszakája PNL: "Weörest idézve - nem a Bóbita tájáról - azért, mert az egyik is, a másik is egyfolytában "nagyobbat akar szarni, mint amekkora a seggén kifér..." Mindenáron és folyton a saját teljesítõképessége felett akar beszélni: a felsõfok felsõfokát akarja a diktátor is, a szétlelkesült dilettáns is. Ebben hasonlítanak. A diktátoroknak is ilyen a nyelvi kompetenciája, s akit meg tudnak szólítani, az vevõ erre a vérgagyi öblögetésre. Egy ilyen retorikában minden csak díszítmény, mert az a célja, hogy elfedje a maga rém egyszerû mélystruktúráit. Azt, hogy "Enyimé, elvettem!" (Móricz), vagy azt, hogy: elvágom a torkod! satöbbi. Az utóbbi tíz év keserû és világos tapasztalata az, hogy a beteges hatalomvágy nem rendszerfüggõ, az ellenségkeresõ mechanizmusok az emberi lélekben vannak. Persze nem mindenki lesz diktátor, még ha igen sokan szeretnének is."

Lucia Y El Sexo (2001) [Ajándék és mese] Régen nem láttam ilyen filmet, ami ennyire erősen hatott volna a szívem és a genitáliáim között félúton: Érosz és Tanatosz szigetén, örökké úton fallosztól vulváig és vissza, a mese végéig, ahol van egy lyuk, ahol visszapottyanhatunk a mese közepébe és - ha rossz irányba szalad a történet - még minden megváltoztatható, ha hagyunk rá időt... persze ritkán hagyunk.

Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába (fiamtól kaptam kölcsön, aki tőlem ajándékolta megboldogult 3. könyvesboltos korszakomban) Magvető, Budapest, 2006

2007. augusztus 4-én a nevadai Henderson városában elhalálozott az évek óta diagnosztizált rákkal élő öntörvényű country- és életművész: Lee Hazlewood. Bergman, Antonioni, Hazlewood... fogy egy nagy nemzedék rocknotes

Két abszolút kedvenc filmem van: a Szelíd motorosok (Dennis Hopper) és a Nagyítás. Nem esztétikai és filmelméleti sem -történeti okokból. Láttam már jobbakat, jelentősebbeket (műileg), de akkor is: ez a kettő a részem. Valahogy, amióta az eszemet tudom, ezeken keresztül nézem valahogy a világot. Bergmant is csodáltam, tiszteltem, agyaltam rajta, ahogy ez még anno szokás volt egy-egy jelentős filmmel kapcsolatban, de érzelmileg nem érintett meg.

REgionális Összművészeti Központ nyílik Szegeden - ráadásul (szerintem) a világ egyik legszebb házában a megboldogult ifjúkoromban LÓFARÁNAK becézett, felújított REÖK-palotában... ha már soha többé nem is ihatunk együtt törköly pálinkát csokornyakkendős jogtudorral, felkötött kezű bölcsésztanseggel és Szeged krónikáját PORba róvó irodalmárral (Porlód kínai krónikása), legalább KULTÚRA lesz!

akkor régen...

Nekem Suzanne Vega mindig az érzékeny és érzéki szerelmi vesztés és (el)vesződés zenéje lesz, amit első lemezével sugallt 1985-ben, s azóta sem cáfolt meg. Se a Magányos állásponttal (1987), se a Tárt karok napjaival (1990), se a testhőmérsékletű 99,9F° technójával (1992), se a Vágy kilenc tárgyával (1996), se Vörös és szürke dalaival (2001). Nézzük, micsinál a Blue Note Records-nál idén júliusban megjelenendő 7. (hetedik) lemeze, a Beauty & Crime – Listen to samples! Szigorúan.

Icky Thump. Közeledik a hivatalos megjelenés, bár szerintem, aki érdekelt és akit érdekel, már bírja illegálisan (pfujj!), de meggyőződésem, hogy ennek ellenére mindenki megveszi, akinek szívügye és pénze rá. Hivatalos megjelenés júniusban. És Jack White utálja , ha pl. rádiókból netről letöltött file-okról szól...

Imádom a zsánerfilmeket. Főleg, ha a 70es évek amerikai kisvárosa ártatlan tekintetű tizenéveseinek kretenitásáról (vagy csehekéről, magyarokéról, oroszokéról...) zsánerel. A 70-es évek fontos - személyes okokból.

Jack Kerouac: Senkiháziak Fordította: Kepes János / Cartaphilus Kiadó / 178 oldal

"A hirtelen rövid sírás a pályaudvaron, amelynek még az okát sem értettem és kideríteni sem tudtam - azt gondoltam legbelül. "Lelki szemeid előtt egy nő arca jelent meg, anyád arca, aki annyira szeret téged, oly sok éven át támogatott és védelmezett téged, csavargó, piás, rossz életű alakot - és soha nem volt egy zokszava - mert tudja, jelenlegi állapotodban nem léphetsz ki a világba, nem tudod megkeresni a kenyered, gondoskodni magadról, vagy akár csak megtalálni és megtartani egy másik védelmező nő szerelmét - és mindez azért van, mert te vagy a szegény ostoba Pici Leo - belevesztél az éjszaka mélységes gödrébe a világ csillagai alatt, szegénykém, senki nem szeret, most meg eldobtad egy kis nő szerelmét, hogy még egyet piálhass saját tébolyod fonákjáról való duhaj ellenségeddel." És így tovább. mint mindig."